Tanulhatunk az ételektől?
" Érdekes ez...olyan időket élünk, amikor az év szava az AI volt, mégis fű, fa, virág, bokor fermentálódik...sorban jelennek meg a könyvek (dizájnosabbnál dizájnosabb) erről a végtelenül ősi tartósítási eljárásról. Művészek válnak fermentálóvá, fermentumok műalkotássá, határok mosódnak el a konyha és a laboratóriumok között. Hogy van ez? Én magam is bújom a végeláthatatlan fermentáló bibliák sorát és egészen vallásos magaslatokba jutottam, és veszem észre magamon, hogy mikrorganizmusokkal zaklatom a szegényt, aki csak hogylétemről kérdezett. Ha éppen nem azon tűnődöm mit mivel és hogyan kellene erjesztenem egy kicsit, hogy „funky” legyen (igen, ez szakkifejezés!), akkor azon is elmerengek, mi is ez a hatalmas pezsgés ekörül az egész körül.
Persze, egészséges. Igen pipa. De azt hiszem ez ennél sokkal többet jelent a ma emberének. Nem csak a természethez visz minket vissza, hanem a mindenség kezdetéhez. Hisz a saját polcodon nézheted végig, hogyan alakul át az élet az üvegben olyan dolgok hatására, amiket nem látsz, tudod, hogy vannak, és kézben fogható a végeredmény.
A fermentáció túl mutat már a savanyú uborkán vagy a kimchin. Az élet legősibb folyamatai mennek végbe a szemünk láttára. „És ami kint az bent is” (idézet: mindenkori spiri arc buliból) Itt saját sejtműködéseinkre gondolok, például a jó kis izomlázakra.
A lényeg, hogy az élet alapvetéseit érthetjük meg egy egyszerű káposzta sózáson keresztül, olyan folyamatokat tapasztalunk, amik végbe mennek nélkülünk is, viszont alakíthatjuk úgy, hogy azt hasznosítani tudjuk. Átível múltból a jövő fenntartható konyhájába, kultúrák között épít hidat, generációk közt teremt kapcsolatot. Mindent behálóz. A fermentáció arra tanít, hogyan működj együtt a világgal."
